Az eddigi információk szerint szinte bizonyosan hajléktalanok az “elkövetők”. Vannak, akik szerint undort kelt és innentől messzire kerülni kell a helyet, mások szerint inkább becsülendő, hogy helyzetük ellenére is mindenképpen próbál tiszta maradni az illető. Aztán kiderült, valószínűleg nem is hajléktalan az illető.
H. János kifakadása az egyik helyi csoportban erős vitát gerjesztett. “Úgy néz ki, most már rendszeres, h valaki/kik a jó meleg ártézivizes közkúton tisztálkodik egy szál f.szban… (Zagyva híd 7 óra 20 perckor). Kedves városlakók, fogyasszák egészséggel az ártézi vizet” – dühöngött János. Ez azonnal két táborra bontotta az olvasókat.
“Azt vegyük figyelembe hogy közterület! Gyerekekkel járnak arra! Van hajléktalan szállás, az összeset össze kell szedni és oda vinni!! Nem kell sajnálni őket! Ha a többi ember tud dolgozni és tenni, hogy jobb élete legyen, ők is tudnának tenni, csak ők nem akarnak tenni semmit!! Széchenyin az orvosi rendelő mellett a padon minden nap ott van egy igénytelen ember, állandóan összehugyozza magát és ezt kell nézni sok sok embernek, akik arra laknak! Ez mind a városvezetőknek a szégyene, hogy ilyet megtűrik” – írta Zoltán.
“Tisztelt olvasók, aki 0 Celsius fokban levetkőzik,és megfürdik,az az ember bizonyos szempontból tiszteletre méltó. Ez nem mai keletű, nem az egyetlen eset! Ezt a városatyáknak kell megmutatni, mert nem biztos, hogy a börtön volna a megoldás. Mert ha rendőrt küldünk rá, az megbünteti, a bírságot pedig le kell ülni. Bár a börtönben is lehet és kell fürödni” – reagált János.
“De azért azt elismerhetjük, nem akar piszkos lenni, még ad magára, sajnálatra méltó, hogy ide került” – írja Teréz. ” Irén azonban több információval rendelkezett a főszereplőről. “Még csak nem is hajléktalan, alkoholista, a szüleivel él, akik csak este 8 után engedik be. Beteg.”
Ilyenkor mi a teendő? Vagy Szolnok vezetése végignézi és nem tesz semmit?
